| [Füst Milán - Levél az ifjúságról] |
hiába ordita, / A többi, mint a beteg, aki testi kínjait / Nem bírja már tovább s ugorni kész: / A tajtékos négy állatot mindegyre verte / S a vad folyó felé terelte énekelve... / Ám a gátakon épp ott járt |
| [Füst Milán - Elégia] |
S szájára teszi ujját: hadd bánjon el ővéle az enyészet! / Mindez tetszésemre van. De lásd: tajtékos szájjal mégis / visszahőkölök, / Irtózva küzködöm, hátrálva vívok s vívódva menekűlök el, / Holott |