tanyát
[Füst Milán - Utra kelni messzi menni]
mint a távozó csodát, / Ki itthagy mindent, mi ölelni kész őt / S a dúrva végtelenben ver
tanyát
... / Őt meg kell nézni, mert az ég alatt / Nincs több találkozás s a messzeségben / Ki tudja, merre
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.