tébolyúlt
[Füst Milán - Álmatlanok kara]
És reggel a rétet s a csendes, reggeli lombot! / Mert lásd, nem múl az éj s a hold gyötör! ki fenn a
tébolyúlt
, / a bomlott, / Jajongó fák között az ágakon tán megakadt örökre! / Ó jőjj, könyörülj meg: álmos
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.