| [Füst Milán - Egy régi költő műve - Óda a Fejedelemhez] |
nem hallod soha! / Ezüst trónusodon naphosszat gondolkodva űlsz s komoran / Vívódol is, hogy mi jót tégy e népen, mivel enyhítsd / Büntetéseit, miket az Isten mért ki rá! / S hogy mikép oldanád meg kemény |
| [Füst Milán - A névtelen iszik] |
A névtelen iszik / / Tégy poharat az asztal végire, / Tölts bort neki s ne nézz oda, / Egy szegény koldús érkezik a légen át |