| [Füst Milán - Messzi fény] |
mi őt dorgálja, feddi? S vak erők / Vonúlnak itt, mint órjás látomások? / S lobbannak el? Hisz úgyis téli álom már nekem e földi lét, / Amelyből felriadok olykor s mint a fák, / Az ég felé jajongok s messzi |
| [Füst Milán - A kalandor] |
nem kérdi többé, hol pihen... / Néz felhőt, lombot és kiken / Egy hűsebb élet fénye ott világol: / A téli csúcsok felé néz a vándor... / És óhajtana lenni téli hó, / Vagy vágyna lenni pusztán délibáb / És |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
ott, világos szürke fellegek alatt, / S amíg a vidám kocsisok kurjongatása messzi hallék: / S a téli fagyban elszállt pőre lelkem s most bolyong, / S meghaltam egy világos kőszobor tövében, zord |
| [Füst Milán - Levél Kanadából] |
remegve sírok majd utánad életem! / Költő vagyok, oh jaj, kiáltanám váltság után jajongva, / Mint a téli fák, / S a sárkány torkában majd mégis eltünök. / S tán rád gondolok akkor, édes nagyanyám |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
megitták a részeg, éji fellegek. / / IV. / EGY BÁNATOS KÍSÉRTET PANASZA / / Épp egy rigó fütyült a téli fán. / Gyönyörű volt a téli világ s én eltöprengtem éppen: / Ki égeti vaj' a havas útak sárga tüzét |
| [Füst Milán - Levél Kanadából] |
Így élem világom, borokra gondolok némely estén... / Vagy azt lesem: felgyúl e vajjon ama sárga, téli fény... / Tavasszal a rügyek éji pattogását figyelem... / Lesem a füstöt... / S mire az éji képek |
| [Füst Milán - A magyarokhoz] |
ködbe, / melyből származott / E nemes szép alakzat... Rossz idők futottak el feletted / Megbontott a téli gond és romlásodat hozta, megtapodtak, / Megbolygatták hitedet, az eszed megzavarták, szavak |
| [Füst Milán - Álom az ifjúságról] |
Sír és viháncol önmagának, aztán visszahull. / Vagy voltam tán, akár a trombiták szava, / Mely téli hajnalon riadva száll tova / S a táj, szegény, eszmélni kezd / Holott pihenne még és nem akarja ezt |
| [Füst Milán - A kalandor] |
kiken / Egy hűsebb élet fénye ott világol: / A téli csúcsok felé néz a vándor... / És óhajtana lenni téli hó, / Vagy vágyna lenni pusztán délibáb / És mindaz: mi e földi lét fele, / Mely sápadtabb, mert |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
régen eltakarja: / S mint a rabló kullogott mögöttem boros, nagy bánatom. / S: " Barbárok ők, a téli szenvedések, " éppen gondolám / S hogy: " Fagyosabb s kristályosabb a téli szerelem "... / Mikor |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
S: " Barbárok ők, a téli szenvedések, " éppen gondolám / S hogy: " Fagyosabb s kristályosabb a téli szerelem "... / Mikor hazaérkezének várurunk dús szekerei éji időben / Elemózsiával s a kofáknak |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
IV. / EGY BÁNATOS KÍSÉRTET PANASZA / / Épp egy rigó fütyült a téli fán. / Gyönyörű volt a téli világ s én eltöprengtem éppen: / Ki égeti vaj' a havas útak sárga tüzét? / S hogy sötét nyaram |