| [Füst Milán - Objektív kórus] |
egyben bátorítja árva két szemét: / Már én is úgy vagyok, hogy futnék bár feléd... / Olykor megállok téveteg' a féluton, / Mert féltem álmaim javát és nem tudom, / Hogy nem a messzeség e az, mely véled |
| [Füst Milán - A mélyen alvó] |
vezetne kezeden / Remegő szeretettel s vendégeként vissza magához, / Mint legdrágább látogatóit: a téveteg szellemeket |