| [Füst Milán - Egy régi költő műve - Óda a Fejedelemhez] |
rá! / S hogy mikép oldanád meg kemény ostora csomóit! / Jó fejedelem! / Vidúlj fel kérlek és nevess: tekints énreám, a szegényre, / Ki lantomat jajgatva pengetem, / S ki nevetséges már, hogy mennyit szenvedék |
| [Füst Milán - Egy egyiptomi sírkövön] |
S hogy szenvedéseteknek őse én valék! / S mért kell alamizsnát kérnem tőled Átkozott Utókor, / Hogy tekints vissza majd reám az Idők és Szenvedések / S Nagy Viharok rengetegéből, át hullámon és ködön |