| [Füst Milán - A kalandor] |
vágyna lenni pusztán délibáb / És mindaz: mi e földi lét fele, / Mely sápadtabb, mert nincs vérrel tele... / Mi eltünik s nem mondta: élni jó! / S vidáman múlik el s nem éri vád / Az Alkotót, hogy mit |
| [Füst Milán - Sirató] |
S ma épp a kedvedért iszom / És ősz is van megint, muszáj ma inni bort / A szívem, lásd sírással van tele/ S az őszi erdőség nyögése zord... / S az is elhallik ám errefele... / S a szív nagyon sunyít és |