[Füst Milán - Álom az ifjúságról] |
még és nem akarja ezt / És aki bandukol, félénken néz oda, / Hát ilyen voltam én. Az élet így telik, / Hogy csendesűl az ember estelig / Ma már én csendesebb vagyok. Lurkó ne féld botom, / Egy öreg |
[Füst Milán - Levél Kanadából] |
gátakat. / S máris mint tavaszi gyikocskák, fényesen futnak a kis vizek / S gyilkos gyorsasággal telik meg az ártér / S lobogva, pattogva éji tüzek mozdulása / Vérvörös alakokat kerget fel mifelénk |
[Füst Milán - A holdhoz] |
vagy az úr / S néked népes az éjszaka. / Hozzád szól a susogás, öreganyó motozása... s akiknek nem telik/ olajra, / Szegény varrónők tűje az éjben néked táncol az ablak előtt / Az éj barátságos szörnyei |