temetőknek
[Füst Milán - Őszi sötétség]
s könnyei dideregve peregnek. / ó mily boldogság is esős időkbe' aludni! / Zúghat a szél most távol
temetőknek
/ Nedves sirjai közt és távoli erdők / Bővizü, hüs csurgója bugyogva patakzik. / S ballag a kormos
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.