| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
hidegen... / S ahol este a napkorong / A kezdődő homályba zuhan s eltünik... / Az édes és végtelen tengeren, / Lobogj én lelkem, mint a kósza szél... / Mint a hajnali kiáltás, amely messze bolyong / S |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
S képzeld el könnyű kezét s készítsd el aranyból. / / VI. / EL INNEN, EL... / / Az édes és végtelen tengeren, / Melynek tisztasága hűs s átjárja a lelket, / ( Átjárja a lelket s lebegteti szél: / Bástyákon is |