tengve
[Füst Milán - Elégia]
a dombok alatt, Istenem, sötét / az éjközép! / Kicsit aludtam éppen, révbe ért a lélek s itt ott
tengve
lengve / Boldogan tanyázott s ím' az idő nyomtalan múlt el felette, / mint a fellegek, de jaj a
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.