[Füst Milán - A Mississippi] |
Még lelkesedem Istenért. S a messzi, nagy folyókról álmodom. / Én, lásd, ha meghalok / S szivemre teszi majd kezét a földöntúli, jó bíró / S jutalmam kérdezi tőlem, megillető igényemet, hogy / szívszakító |
[Füst Milán - Álom az ifjúságról] |
Álom az ifjúságról / / Fogja lámpását s az arcomba világít... ( oh jól tudom, hogy ezt / teszi, / Mert mindent tudok én, ha alszom is. ) / S akárha szemeimre szállna rá a nap, a látás is |
[Füst Milán - Egy csillaghoz] |
az idők nagy futása, egykorig... / Oh kellenek e még neked? Felelj. A megtörténtet semmi jóvá / nem teszi. / S ki úgy szeretted már az elmulást, / Hol régen s mélyen rejtezel, úgyis még jobban elmerűlsz |
[Füst Milán - Elégia] |
mulatozását! / Egy merev gondolaton s több komolyabb dolgokon foglalkozva / tünődik! / S szájára teszi ujját: hadd bánjon el ővéle az enyészet! / Mindez tetszésemre van. De lásd: tajtékos szájjal mégis |
[Füst Milán - A szőlőműves] |
leballag a hegyről s hol borpincék nehéz szaga terjed, / Puttonyát s számos szerszámait hűs kamarába teszi vissza... / S míg felenged a tél s a hordók kotyogó bora erjed, / Vídáman heverész és derüs kedvvel |