titokba
[Füst Milán - Barátaimhoz]
akkora volt / bennem a néma fájdalom... / De most az esengés sirjába tér. Sokáig ingott, remegett, /
titokba
' sírt, / Majd elfordúlt mindattól, ami vonzza s elcsitúlt. / Még nem tudom, hogy mire mén? vaj' nem
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.