tóba
[Füst Milán - Epilógus - O beata solitudo]
úgy olvasztja eggyé, / Mint a szobor, kiről azt hallottam, érce megolvadt / S ellágyulva omlott le a
tóba
a víz iránti nagy szeretettől: / Nékem kín a szépség s fáj minden szeretet, titkomról sose / szóltam
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.