| [Füst Milán - A mélyen alvó] |
Ilyenkor nyeri létét s a hold alá szalad nyavalyássa melegedni. / S ott rí megbabonázva, míg a többi bolond / Zabolátlan veti bukfenceit, karikáz, / Gurúlva nevet és még egyszer fellobog élete. / S te |
| [Füst Milán - Levél az ifjúságról] |
Köröttünk zengett zúgott már a lég / S a fák... S hiába esdekeltem én / S az őr hiába ordita, / A többi, mint a beteg, aki testi kínjait / Nem bírja már tovább s ugorni kész: / A tajtékos négy állatot |