tőlem

[Füst Milán - Önarckép]
s szikár / Aggastyán akarok én is lenni, olyan, mint maga az Úr... / S ha majd számonkérnéd tőlem a gyermekeimet, / Megvetéssel fordítom el akkor a fejem... / Mert nincsenek gyermekeim, e
[Füst Milán - Egy tesszáliai költő az Erinniszekhez]
egyre? Igen, majd ezt kérdezem ott. Tán / ti vagytok azok a lányok, / Akik oly rég számonkérik tőlem elmulasztott, bús életemet
[Füst Milán - Levél Kanadából]
te odaát... s tán ott nevetni tudok / Ó, jöjj már, légy itt, boldogabb vigasság s bár elmúlna már / tőlem ez az élet / S e világ is: mint a csillagképek rendje, vajha lassan elfordulna / szememtől... / És
[Füst Milán - A Mississippi]
Én, lásd, ha meghalok / S szivemre teszi majd kezét a földöntúli, jó bíró / S jutalmam kérdezi tőlem, megillető igényemet, hogy / szívszakító munkám béreként mit gondolok? / Én majd a Mississippit
[Füst Milán - Zsoltár - Zenét és nyugalmat]
talál. / De majd! az idők végével talán, ha dolgom itt letelt / S ha szólitasz s megkérdezed majd tőlem: " miért fiam s hogyan? " / S e hangra, mint a gyermek, felfigyel az alélt fájdalom s e / szózatod
[Füst Milán - Egy tesszáliai költő az Erinniszekhez]
Egy tesszáliai költő az Erinniszekhez / / Vaj' mit akartok tőlem, ti lányfejűek, / Oh keselyűk ti, őrjöngők, habos alkonyatban kik elűltök / S csakis akkor hagytok


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.