| [Füst Milán - A mélyen alvó] |
S az éj zenithjén, mikor minden tombol, hagynod, hogy lehúzzon / a nemlét / Órjás mágnese... s tünékeny alakzatokkal csalogasson, ami nincs? / Mosolyogsz... s tán vissza se jönnél? Megóvom fénykoszorúd |
| [Füst Milán - A mélyen alvó] |
ami nincs? / Mosolyogsz... s tán vissza se jönnél? Megóvom fénykoszorúd / S dédelgetem álmod. Oh tünékeny ez a lét s nincs benne semmi / maradandó! / Hisz úgy látlak máris ködön át, mely a fájdalomé, hogy |