tünődöl
[Füst Milán - Egy magános lovas]
kezd, / Iszonytató két állkapcsod ropog s egymásba kap. / És nem vagy szomorú. Lóháton álldogálsz s
tünődöl
társtalan: / Hogy réges rég, az évezredek mélyén volt e gyermeked
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.