tünt
[Füst Milán - Zsoltár - Zenét és nyugalmat]
s e / szózatod / Majd húnyt szememből ismét előcsalja régi könnyeim, / Hogy ami néma már, hová
tünt
, nem tudom, de érzem, él, / Az esengés Uram... mivoltod nagy fényétől új életre kél: / Oh akkor
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.