| [Füst Milán - Szellemek utcája] |
aki csendes és veszélyes utcán járkál / éjszaka / És abban minden lobogásban volna, hatvan fáklya tüze ontaná / vad lángjait / A semminek... mert nincs ott senki sem. A szellemek utcája ez! / S még |
| [Füst Milán - Intelem] |
rég' idők ajtója: emlék! / Betenném az ajtót, pihennék! / Ó múltak hamvadó hamva! / Ó múltak elalvó tüze! / Ó én életemnek kesernyés ize! / Akit szerettem, rosszul szerettem, / Akit szerettem, hiába |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
kosarakban hordják a halat. / Sötét a tér még, de halkúl a tenger. / S az égő forrásoknak vörös tüze sárgúl. / S a derengő világnál sötét tömegeknek / Borzasztó uralma kezdetét veszi: / Ki állandóan |