| [Füst Milán - Egy magános lovas] |
volt tulajdon egy neved? A néma / mozgalom / Nem tudja, nem felel... / S hiába bámulod, leselkedel a tüzes ég alá, / Hogy kit szerettél ott, már nem emlékezel. / Így élsz most egymagad. S el elcsodálkozol |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
kányák fecsegő népét fűzfa koronáján! / Mert szép a kidolgozott kőnek nagy tömege s terved: / Két tüzes ifjú, pallossal levegőben vívó, szép terv! / De ki lesütött szemmel jár, apró vizeket lel az erdőn |