| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
II. / ARMÉNIA! / 1 / Szállnak a felhők és útközbe' megállnak. / ( Látja a hajnalt, aki nem tud elaludni. ) / Lassan hajnalodik. S két izmos kovács / Súlyos pőrölyökkel kezdi üzletét. / Sötét a |
| [Füst Milán - Habok a köd alatt] |
részletek sűrűje állott helyt a többiért és sejtteté / mikéntjeit... no lám! / Mily valószinűen tud hatni némely vallomás! / És mégis állítani merem, hogy mind e tanú hazudik. Félálom / játszadoz |
| [Füst Milán - Oh holdözön] |
Ki bejárta Dániát... / Az úton vénasszony fut át / És némán járkál egy komondor. / S ki titkot tud s fiakra gondol: /' Szürke kandúr lassan pislog, / Fénybe' fürdik és dorombol. / És én és én? Hajó |
| [Füst Milán - Oh nincs vigasz] |
fényét világoskék páncélú felhő / lovasokra szórván: / Így orgyilkosságról a sötétben senki se tud s kihalt utcákon / rohan a lator... / S a jajszóra, bezárt ablakokon zörgetőre, visszhangzóra senki |
| [Füst Milán - Emlékezetül] |
elaggott ember ő, / A szíve fáradt már s borospohárt is már csak reszketőn emel, / De emlékezni tud. Vegyétek ezt: egy hajnalon / Itt ácsorogtunk épp, kivert kutyák, meddő vitában / S feljött a nap |