| [Füst Milán - Sirató] |
kortyantott / S ma korhadó sírjában porladoz. / De élveznéd megint az ősz / Pirosló színeit és új borát / S az enyészet karjába dőlsz! / Megint virúl minden szined: / A százados dió s kökörcsined |
| [Füst Milán - Zsoltár - Zenét és nyugalmat] |
Hogy ami néma már, hová tünt, nem tudom, de érzem, él, / Az esengés Uram... mivoltod nagy fényétől új életre kél: / Oh akkor felmutatom majd Előtted tört szivem... /... Mi más valék, mint esengés? Hisz |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
kártyázott egy bús lovaggal, / S fehér macskája lustán nyújtózott egy színes szőnyegen. / / V. / AZ ÚJ SZOBRÁSZHOZ! / / Hidd el: egy kovácsra már régen gondolok! / Ki magános s egy országútnál tartja |
| [Füst Milán - Az egyik agg levele Zsuzsannához] |
Oh mord vagyok, igen. / Mit képzel az ilyen? / Hogy jönnek nyájasabb napok, / Talán egy új tavasz? / Oh míly bolond dolog! / Vagy nem tudod, mi az? / Az élet oly pimasz / S hiába minden ének |
| [Füst Milán - Szózat az aggastyánhoz] |
sötét apácára / bízd magad, / Az éjszakára bizd elárvúlt lelked. Majd ő megtanít / Hogy megszeresd új társaid / S barátokként fogadd, kik rég barátaid / S akikhez máris tartozol: / Az elfeledtek árnyait |
| [Füst Milán - Önarckép] |
majd jajongok e? / S a bitangságban majd, hogy elbitangolok e? / S minden tudásban kerestem egyre új tudást / S a dicsőségben nagyobb dicsőségeket / S hol világos volt az ég, nagyobb világolást / S az |
| [Füst Milán - Mózes számadása] |
élt, rajzott, vagy sarjadott a tág / mezőn, / A gyűlölettől volt annak förtelmes az ereje. / S egy új világ épűlt fel így világod ellen, amíg távol volt szemem / S megdönthetetlen állt előttem, mint az |