úszik
[Füst Milán - Őszi sötétség]
a széllel, zöld, zuhogó vizeken, / Mint könnyű rózsalevél... / S zöld üveglapon ahol áramlik és
úszik
, / Leng a magány, jár ragyogón, hidegen... / S ahol este a napkorong / A kezdődő homályba zuhan s
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.