| [Füst Milán - Cantus firmus] |
űl a nyelvén / béna szivében kétely / siket agyában átok / így fut a semmiségbe / lobogni kezd az úton/ bomolni kezd a pályán / s mint a megőrült csillag / okádja fájó lelkét / forog és nincsen társa |
| [Füst Milán - A pásztor] |
gondján bíbelődik, / Magános asztalán hosszú időkig / Még a hűvös gyertyalángba réved. / S míg éji úton lándzsás éji csősz / Korhol duhajt, ki csendjét felveré, / A kövér, sötét föld alól a gőz / Békésen |
| [Füst Milán - A kalandor] |
s nem mondta: élni jó! / S vidáman múlik el s nem éri vád / Az Alkotót, hogy mit művelt vele. / Az úton mendegél és egyre jobban / Hogy erről álmodik, a szíve dobban: / Ha nem üldözné többé vér szaga |
| [Füst Milán - A kalandor] |
A kalandor / / A semmittevés lován, / A semmittevés lován, / Ő üget az úton szaporán, / Minden köve egy év. / Szivének húnyó, bús heve / Még néha lobban s egy barát neve |
| [Füst Milán - Oh holdözön] |
Oh holdözön! / / A hídon batyuval megy át egy ember, / Ki bejárta Dániát... / Az úton vénasszony fut át / És némán járkál egy komondor. / S ki titkot tud s fiakra gondol: /' Szürke |