| [Füst Milán - A holdhoz] |
tűje az éjben néked táncol az ablak előtt / Az éj barátságos szörnyei, ődöngő tolvajok s a furiák üres dühe / Mindennek te vagy a csodás világrahozója, Libegő, / S az én anyám is te vagy. Az édesanyám |
| [Füst Milán - Habok a köd alatt] |
az íly halásztól, aki fenhéjázó s önnön / halálával is cicáz / S az életét is hányszor veszti el üres reményekért? A létező világ / mit érhet már neki? / Játékon nyerte mindenét s azt játszva dobja el |
| [Füst Milán - Kántorböjt] |
mi boldogságunk' is, hogy énekünket / Szelíd ősszel, a sárga és szelíd lomb alatt, / A hűs fasorban, üres templomodból messzire hallják / A sétáló uraságok! / És áldd meg a mi idős anyánkat is! csúnya őszön |