| [Füst Milán - Cantus firmus] |
el kell múlni / elébed járúl Jézus / fejet hajt aztán elmegy / élő parázs a talpán / némaság űl a nyelvén / béna szivében kétely / siket agyában átok / így fut a semmiségbe / lobogni kezd az úton |
| [Füst Milán - A völgyben] |
én / S hol békesség csorran a hegy alatt, / Ez áldott völgyet én nem ismerem. / Hol zöld levélen űl az elmúlás / ( Mint holmi békaporonty űl és nem szól, csendbe' van, ) / És lappangnak az árnyak is |
| [Füst Milán - A völgyben] |
Ez áldott völgyet én nem ismerem. / Hol zöld levélen űl az elmúlás / ( Mint holmi békaporonty űl és nem szól, csendbe' van, ) / És lappangnak az árnyak is, bár minden árnyban olvad el / S az árnyak |
| [Füst Milán - Gyertyafénynél] |
fény elé / De szóljatok is igazán! mely átok leng az ember életén? / Kamrám sarkában tán az ördög űl? / Különben honnan ez a vad hühó, e halelúja, mely a jó bukásán / mindíg hallatik? / S ezt mind |
| [Füst Milán - Copperfield Dávidhoz] |
Copperfield Dávidhoz! / / Dávid: ama hegedűs az, ki most a holdban űl s pipál. / Copperfield: rézföldeket jelent, tán gyöngyszin, szikes mezőt, / Amelynek mélyeiről a |