| [Füst Milán - Szózat az aggastyánhoz] |
olykor eléd járúl / egy egy emberarc, / Te mozdulatlan várod őt, nem bíztatod, nem kergeted / S úgy űlsz előtte, mint a hegy. / Vérző fogakkal álmodol, forognak súlyos álmaid s ki pitvarodban / netán lányt |
| [Füst Milán - Egy régi költő műve - Óda a Fejedelemhez] |
Nem hallod meg ó jaj nekem, soha! / Ó nem hallod soha! / Ezüst trónusodon naphosszat gondolkodva űlsz s komoran / Vívódol is, hogy mi jót tégy e népen, mivel enyhítsd / Büntetéseit, miket az Isten mért |