| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
fölött lassan haladt egy szép szekér. / S vitt két bohó parasztot: egy vaskos legényt, / S mellette űlt a nyájas holdvilága... / Kezdetben vélem akkor láthatatlanúl / Civódtak démonok, de később |
| [Füst Milán - A pásztor] |
a vízmadár / S a pásztor botra tárnaszkodva vár, / Míg az éji falura a barna ősz / Kietlen csöndje űlt, s már hűs verem / Az égnek boltja. Melyre nesztelen / Szállong a sötét föld alól a gőz |