ugatnak
[Füst Milán - Epilógus - O beata solitudo]
is fogvacogva, reszketőn, / ( Szólítani, leplöket felfedni nem merém, mert tudtam, hogy / mérgesen
ugatnak
, / Féltik a zsákmányt, akit elragadtak s rám vicsorítanak / csúnya kutyafejeikkel: ) / Ámde a
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.