[Füst Milán - Köd előttem, köd utánam] |
Nem tudja, mint kerűlt oda, / Körötte pókok, dongafák s lábatlan bábok furcsa népe s fázik is... / Ugy ébredtem rá egykor én, hogy itt vagyok... / Ahonnan jöttem, jobb dolgom volt ennél, esküszöm |
[Füst Milán - Önarckép] |
S hol világos volt az ég, nagyobb világolást / S az asszonyölnél égetőbb és még nagyobb sötétet... / Ugy látom, öregember én már nem leszek. / S most folytassam a régit addig is? Ó jaj, kiáltanám egy |
[Füst Milán - Levél Kanadából] |
piros sipkával integet / S akkorát kurjant odafenn a hegyí temetőnél, hogy beledermed / a lélek, / Ugy megkongatja véle, ami tátong, hogy az hánytorogva felindul / S a kopárság szélei habzanak... / Fut a |