| [Füst Milán - Zsoltár - Ó Uram] |
Zsoltár / / Ó Uram, engem bántanak / Csendes vagyok, félek, kis helyre, sarokba meghuzódom / És utánam jönnek, üszkös |
| [Füst Milán - Kántorböjt] |
Kántorböjt / / Uram, ez az éved is de furcsa! / Úgy látszik, rosszul bőjtölünk. Az évszakok / Zordak: a nap, a hold s a |
| [Füst Milán - Zsoltár - Ó Uram] |
utánam jönnek, üszkös bottal szurkálnak szörnyű módon / Fázékony testemmel jeges vizbe rántanak / Ó Uram, én mozogni nem kivánok / Én pici helyen dideregve űlni akarok, én komplikációktól félek: / S |
| [Füst Milán - Zsoltár - Zenét és nyugalmat] |
várom onnan késő jeladásod?... / Ki teremtettél s megátkoztál, / Ki megcsókoltál és eltaszitottál, / Uram, én nem tudok már szólani Hozzád! / Néma lettem én s a szívem nem talál. / De majd! az idők végével |
| [Füst Milán - Halottak éneke] |
villanó... / Voltam haraggal ékes / S mint vendégük: beszédes / S a mesterségemben nem alkuvó... / Uram, felékesítettél a földi téreken / S mindez hiába volt. Elfogytam, mint a hó... / És semmivé lett |
| [Füst Milán - Mózes számadása] |
Mózes számadása / / Miután lejöttem a hegyről Uram... / Hol is Veled beszéltem a csendben, ki vagy a Jóság! / Ők tobzódtak a völgyek alján. El nem |
| [Füst Milán - Zsoltár - Zenét és nyugalmat] |
ismét előcsalja régi könnyeim, / Hogy ami néma már, hová tünt, nem tudom, de érzem, él, / Az esengés Uram... mivoltod nagy fényétől új életre kél: / Oh akkor felmutatom majd Előtted tört szivem... /... Mi |
| [Füst Milán - Mózes számadása] |
S jajonganom megint akár a szél, vagy átüvöltenem az éjszakát... / S bizony már ehhez vén valék Uram. / S így törtem hát el szegény kőtábláidat / S ígéretednek földjét is majd így nem láthatom |
| [Füst Milán - Halottak éneke] |
a föld alatt!! / / II. / SZÁLLJ MEG NAGY LÁTOMÁS... / / Ellenségeimnek öröme / Beteljesedék énrajtam Uram. / Vagyok kedvük szerint való / És néma, mint a rög / Ki voltam, mint a köd, / Borús, s ha kellett |