| [Füst Milán - Kutyák] |
s mindenkorra megjegyezte, / Ellenállsz és nem fogsz fényleni. De felindúlsz és mégy a vonítás / után, / Amely neked való, / Mely nem panasz, de melyben mégis minden dolgok lelke szol. / Oh voníts nagy |
| [Füst Milán - Habok a köd alatt] |
óvakodni kell. / Az ajtótokat pedig jó lesz zárva tartani. / És ne kiáltozzatok mindétig olyas után, ami nincs, vagy rémlátás / csupán; / De békességgel és a gabonának dícsérete közben / Végezzétek |
| [Füst Milán - Barátaimhoz] |
én szívemben semmi már, / Mi igazam keresné. Lelkendezés voltam, mondhatatlan / Vágyakozás s olyas után, amit nem ismerhetek... / Hajoltam hajladoztam, mint szélben a fák, / És nyújtogattam nyakam, mint |
| [Füst Milán - A holdhoz] |
A holdhoz / / Rongy alak szalad a hold után. / Álld utját áldott Euméné a tolakodónak, szegd meg szemtelen / szaladását, / Toppints feléje |
| [Füst Milán - Levél az ifjúságról] |
én, de már ez nem is kellett, / Megállt a had magától is az öreg férfi mellett... / ( A nagy ének után fülünkbe' még elébb / Bezzeg sűket, nagy csend következék... ) / Majd köszöntöttük őt, ahogy mint |
| [Füst Milán - Levél Kanadából] |
emelem fel / S tudom: remegve sírok majd utánad életem! / Költő vagyok, oh jaj, kiáltanám váltság után jajongva, / Mint a téli fák, / S a sárkány torkában majd mégis eltünök. / S tán rád gondolok akkor |
| [Füst Milán - Barátaimhoz] |
Barátaimhoz! / / Mint a kedves után, ki szép volt és kegyetlen, / Könnyű és fájdalmas pillantást vetek majd a dombok felé s feléd / is |
| [Füst Milán - Objektív kórus] |
hogy kezemben tiszta könyv / S testben, lélekben tisztán s vidoran csillogva... sűrű / És vad ködök után, kilépek majd a napsütött világra, mint a / gyűrű, / Mely síkos üvegládikójából urnője drága ujján |
| [Füst Milán - Motetta] |
itt lenni / S magamba' forgok. / Nem hiszek a kinyilatkoztatásban / S hogy így néz ki megváltása után mind e nagy világ, / Hadd dalolok a megaláztatásban: / Minden gondolatom, mint az ótvar / És átok |
| [Füst Milán - Levél az ifjúságról] |
Levél az ifjúságról / / " Nagy csöndesség volt és nehéz sötét eső után, / S egyszerre, mint az átkozottak látomása, / Úgy került elé az Alpesek mögűl / S a békességet |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
serege... / Mihály volt a nevem s a várfal alatt korcsmából jöttem épp', / S útban valék éjfél után s ők elgázoltak engem, / S meghaltam ott, világos szürke fellegek alatt, / S amíg a vidám kocsisok |