| [Füst Milán - Öregség] |
eszelős / utaimon, görbe bottal a kezemben? / Loholni bolondúl? Kergetni az őzet, az őzlábút s utána ledőlni, / susogni, nem is neki, de a holdnak... / Holmi rejtelmekről, amelyeket senki sem érthet |
| [Füst Milán - Szózat az aggastyánhoz] |
háztetőiden / Hiába járkál lámpásával már a régi rém, hiába zörget, nem / figyelsz, / Nem nézel már utána, mért zavar? Mivelhogy mind letűnt, / Akinek tartozol. S ki ott fenn jár, a lelkiismeret |
| [Füst Milán - A magyarokhoz] |
be a kertjeid, vad vízi szörnyek / ették virágaid, majd a vad burjánzás / Mindent ellepett utána, oly termés volt ez e térségeken emberek! / Hogy üszökké vált minden, aminek sudárrá kelle |