[Füst Milán - Emlékezetül] |
És veletek halt el a Nevetés barátaim s a szív / Ezernyi íze, bája, / Hogy bugyborékolt tőletek az utca! mindig is úgy képzelem: / Hogy lejjebb hajoltak a háztetők s a vén / Csókák is, ötvenévesek |
[Füst Milán - Gúnydal Pergolára] |
baj, / Meggyónsz előbb és nincs mit félni, / Ha elfogysz is, mint napfényben a vaj... / A Fanti utca tudna mit beszélni. / Haj din, haj dán. / Így mulattunk mi hajdanán. / Óh édeságyú vágyú Pergola |