| [Füst Milán - Levél az ifjúságról] |
Az órjás hold, / Ily félelmes még sose volt. / Akár a fényes kanca, nyugtalanul s gőzt lehelve / Vágtatott a völgy fölött s a szíveket / Vad izgalom futotta tőle rögtön át meg át, / Egyik se lelte már helyét |
| [Füst Milán - Levél az ifjúságról] |
És ott volt már a gát előttünk s lenn a szakadó vizek, a vad folyam / S hiába szóltam én / S hiába vágtatott utánunk annyi nép, / A messzi kastélyokban ébredő cseléd: / Megréműlt kukták, katonák gyertyákkal |