| [Füst Milán - KAJETÁN BESZÉDE A KIRÁLYHOZ] |
aki most is / nyugtalan talán, / Még ott a mély halálban is... S mi ámuldozva néztük őket árva / vándorok: / Hogy íme, lám, e föld íly hű tehát? S nem nyomtalan tanyázott / itt, ki erre járt? / Tünődve |
| [Füst Milán - KAJETÁN BESZÉDE A KIRÁLYHOZ] |
még a falak is... az emberszív gyakran kemény, ha / szólitod, / Ezt bezzeg megtanúltuk akkor vándorok. Továbbá: mivel / mulattassalak? / Gazdák mi nem voltunk sosem. / S íly szóval sem köszöntött |