vánkosára
[Füst Milán - Őszi sötétség]
a sötétség lassan, mint meleg nehezék ereszkedik szivemre alá / S a bántott lélek menekűl s vidékeid
vánkosára
lehajtja fejét, / S míg kék, világos egeden megűlnek fekete felhők, / Hol nincs fény, csak keskeny
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.