| [Füst Milán - Az igaz bíróhoz] |
férfihez szólok most s hozzá intézem e szavakat! / Néki dícsérem a fényt, mert ő tudja, hogy van s várom/ Okos szeme mint fénylik, mint nyílik szája feleletre... / Én az életet már láttam, nem félek és |
| [Füst Milán - Zsoltár - Zenét és nyugalmat] |
jó kezed / Elnehezűlt szivemre többé nem teszed? / S már lázas felhőid közt sincs lakásod / S hiába várom onnan késő jeladásod?... / Ki teremtettél s megátkoztál, / Ki megcsókoltál és eltaszitottál, / Uram |
| [Füst Milán - Objektív kórus] |
urnője drága ujján / Rövid sétára megy és visszajön. / És ó mikor lesz már, mikor lesz, áhitozva várom, / Ó mikor fogom megérni már, hogy karcsu, tiszta ujjaim / Majd nem fertőzi meg a sárló munka |