| [Füst Milán - Levél az ifjúságról] |
és társtalan / S oh kedves, régi polgármesterünk, akár az álmok kék királya, / oly szelíd... / A város elmaradt már, álmos madarakkal is találkozánk, / Felverte őket is a holdözön, amely a fészket is |
| [Füst Milán - Az igaztevőhöz] |
vessződ egyformán rettegi... / Se fatolvaj, se vadorzó nem állhat meg szemöldököd előtt, / S ha ki a város másik végéről gonosz tervekkel jön és folyót átugor.. / Megtorpan futásában s azt kiáltja: itt a |
| [Füst Milán - Madrigál] |
azzal, hogy ő nem ölelt, / A sírban lesz e nyugtod odalent? / Szerelmed már nem kell neki... / E város minden kölke régen ismeri / Botod, monoklid s fehér keztyűd / És tudja már, hogy öreguras vagy és |
| [Füst Milán - Henrik király] |
Henrik király! / / Igaznézők ti, csillagos fövegeitekkel a város tornyain, / Hiába hajbókoltok kinn az éjszakában a kék holdtányér előtt... / S néztek az éji |