[Füst Milán - Levél Kanadából] |
édes álmaimat! / Így élem világom, borokra gondolok némely estén... / Vagy azt lesem: felgyúl e vajjon ama sárga, téli fény... / Tavasszal a rügyek éji pattogását figyelem... / Lesem a füstöt... / S mire |
[Füst Milán - Egy egyiptomi sírkövön] |
én? / S vajjon kinek kiáltok én? / S meghallják e vaj' a századok, hogy egy ember élt itt? / S vajjon elbolyong e jajszavam a századok rengetegében s nem / hal e el? / S vajjon tovább hullámzik e a |
[Füst Milán - Gyertyafénynél] |
tünődik / S félénken hallgat valahány: az életet ő már feledé. / Holt királyfit kérdezz meg akár, vajjon emlékezik e? / S szerelme énekére van e kedve felkelnie csendes / Kriptahelyéről s feljárni a kétes |
[Füst Milán - Egy egyiptomi sírkövön] |
tengerében, / Ha majd oly gyengén lejt is egykoron tovább, / Mint nagy viharban kis hullámfodor? / S vajjon kinek kiáltok én, ha más nem érti meg, / Ha senki más nem érti majd, mit mond e jajszó? / S hiába |
[Füst Milán - Egy egyiptomi sírkövön] |
Egy egyiptomi sírkövön / / Élek és kiáltok, hogy halld, de vajjon még meddig kiáltok én? / S vajjon kinek kiáltok én? / S meghallják e vaj' a századok, hogy egy ember élt itt? / S vajjon elbolyong e |
[Füst Milán - A jelenés] |
S mint a felhő, amely megűli hegyét, a borúlat is oly nagy volt / homlokodon. / Oh Vladimir Iljics, vajjon lehet e segíteni az emberi lényen? / Hiába idézlek, / Tavasszal még mélyebb a borúlat s az éjszaka |
[Füst Milán - Egy egyiptomi sírkövön] |
Egy egyiptomi sírkövön / / Élek és kiáltok, hogy halld, de vajjon még meddig kiáltok én? / S vajjon kinek kiáltok én? / S meghallják e vaj' a századok, hogy egy ember |
[Füst Milán - Egy egyiptomi sírkövön] |
egy ember élt itt? / S vajjon elbolyong e jajszavam a századok rengetegében s nem / hal e el? / S vajjon tovább hullámzik e a századok fekete tengerében, / Ha majd oly gyengén lejt is egykoron tovább |