| [Füst Milán - Az igaz bíróhoz] |
daccal / S meghalni azután, meglátni végül is a fényt, mint aki eltévedt / És sokáig botorkált egy vak alagútban, a sötétben, / S feljutott végül a napfényre, / Gyönyörüszép hajnalidőben |
| [Füst Milán - Egy régi költő műve - Óda a Fejedelemhez] |
tán, hogy egyre botlik, merev már s húz a sír felé? /... Ó jaj, megütöttek engemet, mint egy szegény vak állatot! /... Ó jaj, hallgass reám, a vádolóim hazugok: lelketlen némberek / mind s kegyetlen zsidók |
| [Füst Milán - Gyertyafénynél] |
fának / Tartalmas szépségei ősszel? / / 2 / A lányok éneke könnyű! tűnő hang az övék s vándor, / Vak csillag a reménység, mely egyre közelít, / Egy tar szikla mögül közelít és egyre növekedvén |
| [Füst Milán - Cantus firmus] |
forog és nincsen társa / dühöng és nincs ki lássa / százszor is megfiadzik / magát emészti falja / vak ember lesz a végén / sírna de nincs ki hallja |
| [Füst Milán - Messzi fény] |
Az egek tornyai s az égő tűzzel teli árkok? / És lelkem is szegény? / S mi őt dorgálja, feddi? S vak erők / Vonúlnak itt, mint órjás látomások? / S lobbannak el? Hisz úgyis téli álom már nekem e földi |
| [Füst Milán - Tél] |
feletted az apokalypszis száraz kőförgetege, / melyben / A fagyott göröngy majd úgy repül, akár a vak madár, / Veri a szél, a forgó szél veri, tölcsérben forog, avagy a rohanó / szélvihar / Lökéseiben |