| [Füst Milán - Tél] |
vond ki magad innen, úgy akarom. / Ne figyeld a lobogást. Várj. / Amíg majd befordulunk valamerre valahányan s a felejtés szürke / köpenye s a kőzivatar / Betemet s beborit |
| [Füst Milán - Gyertyafénynél] |
és nincs sehol s a lányok énekében sem, ezt érzem én. / Oh társaim, / Ti bús anyáknak gyermekei valahányan, szóljatok hát: / nem úgy igaz e, hogy a szívnek / Csakis az anya éneke súlyos és fájdalmas |