végbevitted
[Füst Milán - Őszi sötétség]
én lelkem, mint a kósza szél... / Mint a hajnali kiáltás, amely messze bolyong / S hirdesd, hogy
végbevitted
, amit sors és szenvedély / E földön rád szabott. Leróttad tartozásodat / S csak magadat mulatni
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.