vérben
[Füst Milán - Tél]
visszahullt. / Időnként rádmeredtek: Megfoghatatlan! s kiáltának: íme a / megfoghatatlan! s
vérben
forgó szemeik / Kimeredtek az iszonyattól... Lobogás volt itt, lázas vacogás, / lélek, ó árva vándor
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.