| [Füst Milán - A magyarokhoz] |
Hogy üszökké vált minden, aminek sudárrá kelle szöknie... / De légy türelmes, szólok hozzád, vedd a Libanon / Ös cédrusát, e háromezeréves szűzet, rá hivatkozom, mert / onnan vándoroltam egykor erre |
| [Füst Milán - Ha csontjaimat meg kelletik adni] |
a szememben. / Hát ennen balsorsodat siratod? / Tekintsd az ég madarát, ki segit annak, ha sikolt? / Vedd a tölgyet, az órjást, mikor nyögve törik el a viharban, / Tekintsd a borjat, amely még szopna s a |
| [Füst Milán - Tél] |
szárazon kopog és megver... / S képzeld el ezután, hogy itt jártam én, vedd szívem melegét, / Vedd, hogy itt voltam egykor, énekeltem s míly dallamokat! / Földnek fekete göröngye felszállottam |
| [Füst Milán - Tél] |
Lökéseiben csapdos, szárazon kopog és megver... / S képzeld el ezután, hogy itt jártam én, vedd szívem melegét, / Vedd, hogy itt voltam egykor, énekeltem s míly dallamokat! / Földnek fekete |