| [Füst Milán - A pásztor] |
S a pásztor botra tárnaszkodva vár, / Míg az éji falura a barna ősz / Kietlen csöndje űlt, s már hűs verem/ Az égnek boltja. Melyre nesztelen / Szállong a sötét föld alól a gőz. / Kunyhójának akkor lángja |
| [Füst Milán - Álmatlanok kara] |
Álmatlanok kara / / Éjjel, mikor az árnyék már két részre oszolt: / A völgynek öble döbbentő, mély verem/ S a hegy nem domború, de sötét lap kék egen / És jaj, a fekete hegy mögül éppen kibújt a hold: / Ó |