veszett
[Füst Milán - Motetta]
mint az ótvar / És átok minden emlékem és nyomorúság. / Sós a vérem a keserüségtől, / Csak a
veszett
kutya lehet az én rokonom / S az árok széle ékes, szép honom, / Ez lesz a vége látom. / Oh nincs e
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.