| [Füst Milán - Levél a rémületről] |
Levél a rémületről / / " Mellemen a lovagrend keresztje, / Panyókára vetett köpenyemen violaszínű sújtás, / S a lovasok könnyű bánatával arcomon / Kocogtam nemrég társaimmal |
| [Füst Milán - Habok a köd alatt] |
mögűl. / S hogy aztán minden egyebet elborított a sötét mozgalom. / Mert még odébb a folyó is füstöt vetett s a környező világot / mintegy elkeríté / S csak e csekély részletek sűrűje állott helyt a többiért |